1. oldal / 4

Az elméről (de ne feledd a légzést!)

Az első és második kosháról szóló írásokat itt találod.

Mindaz, amikről eddig szó volt, a manomaja kosha, az elme-mező irányítása alatt állnak.
A harmadik burok bizonyos tekintetben az idegrendszeren keresztül működik és a tudatosság vagy gondolatok hullámaiban fejezi ki magát. Lassacskán szubtilisebb energia terekbe lépünk be, ahol már nem vagyunk képesek látni vagy megérinteni mindazt, ami történik ebben a mezőben, de tudjuk, hogy van egy fizikai, valós létezése bennünk; tudjuk, hogy amikor az elménk működik, képesek vagyunk gondolkodni. De azért ennyire nem egyszerű a dolog…

Az agy limbikus rendszerében található a thalamusz, melynek feladata, hogy magas rezgésű energiát bocsájtson ki, ami a bőr-érzékeléssel is kapcsolatban van. Az onnan érkező információkat pedig a nagyagyhoz továbbítja. Valahogy úgy képzelhetjük ezt el, mint a ping-pong labdát, ami az ütőhöz koppan, és onnan visszapattan. A thalamusz rezgése szortírozza a bejövő szenzoros érzékeléseket, hogy azok értelmeződni tudjanak – vagy egyszerűen eltűnjenek!
Állandó rezgésen keresztül teszi mindezt. Ahogy én értelmezem: a rezgés visszairányítódik azokhoz a területekhez, melyek az információ értelmezésért felelősek, azáltal, hogy összehasonlítják a látottat, hallottat, stb. azzal, ami már bevésődött, amit már korábban tapasztaltunk.  
A folyamat első része ébrenlétkor, alváskor vagy álom ideje alatt is megtörténik. A thalamusz rezgései hozzák létre, melyet agyhullámként mérhetünk, értelmezésük pedig a Neo-cortextól függ.

Amikor a thalamusz és a cortex közti kapcsolat, vagyis az értelmezés folyamata, blokkolt, azt hívjuk alvásnak.
A folyamatosan küldött hullámokat a Retikuláris Rendszer fogadja (a gerinc csúcsán elhelyezkedő része az agynak, melynek feladata, hogy a cortexet ingerelje, és aktiválja), valamint a Hippokampusz (a személyes emlékek kódolásának székhelye) fogadja. Ez a három (ti. thalamusz, Retikuláris rendszer, Hippokampusz) a szubtilisebb éberségnek, vagy, ahogy egyszerűen hívjuk, a tudatosságnak a fizikai székhelye. Az éber állapot, vagy a tudatosság, ennek a háromnak az aktív együttműködése. Ez az együttműködés az agy ezernyi szinapszisán keresztül – melyet idegrendszernek hívunk - történik meg.  
Akkor hogyan is működik?

Itt van a ’képregényesített’ példám: Van a pulzáló thalamusz; képzeld el úgy, mint egy távírópóznát, mely a hullámokat küldi ki… teljesen általános hullámokat. Jön a bejövő inger, az emlékek és minden külső dolog, ami ’beleütközik’ ezekbe a hullámokba, pulzálásba. Visszairányítódnak az agy különböző területeihez, ahol feldolgozásra kerülnek. Az adat felhasználódik valamilyen célra.

Tehát normálisan az éber állapotban, ezek a kapcsolatok és az ő ’helyváltoztatásuk és értelmezésük’ folyamatosan történik, zajlik. A folyamat állandóan zajlik minden irányban, ahogyan az érzékek és bemenetek hullámai folyamatosan elérik őket.  
Amikor túl sok információ jön be, akkor ’kidobja’, eltereli azokat. Ez az, amit koncentrációhiányként érzékelünk, tapasztalunk. Ilyenkor a légzés egyenetlenné válik. Az energia nem tudja, hol is van rá szükség, ezért ide-oda szaladgál… mindenhova… vagyis tulajdonképpen szétszóródik.
Ez természetesen leegyszerűsített vázlata a folyamatnak, de remélem, hogy a benne lévő üzenet egyértelmű.


<< Első < Előző 1 2 3 4 Következő > Utolsó >>