Himalájai Jóga Tradíció

Honnan tudjuk, hogy helyesen cselekszünk? Érdekes kérdés, mely minket, a spirituális ösvényen haladókat, egytől egyig foglalkoztat. 

Szvámi Ráma szerint a helyes cselekedet „az, amikor szabadon és szeretettel cselekszel!” Ha ugyanis szeretet nélkül cselekszel, akkor saját magadnak ártasz, és karmát hozol létre; ez korlátokat szab, korlátozza a szabadságot.  

Van itt egy másik nézőpont is: a helyes cselekedet az, ami segít a spirituális utad kibontakoztatásában; segít a fejlődésben, vagy mondhatjuk így is: segít eltörölni azokat a korlátozó karmákat, melyek elveszik a szabadságunkat és függőséget hoznak létre.  
Gondoljunk a preyára és shreyára; azért teszünk meg bizonyos dolgokat, mert azok kellemesek számunkra vagy kielégítik vágyainkat (ti: preya – a fordító), vagy úgy cselekszünk, ahogy az helyes (ti: shreya – a fordító)? A Bhagavad Gítában az áll, hogy a szattvikus, jótékony, békés cselekedet (először) lehet olyan, mint a méreg, nehéz lenyelni – mert fegyelmet, önfegyelmet igényel -, vagy éppen áldozat megtenni, de az eredménye, a gyümölcse béke és szeretet, tehát megéri.  

Szvámi Véda nemrég az imádságról beszélt; az imádságról, ami nem a szavakról szól, hanem ’csupán’ a szeretet / fény fókuszált energiája a felé, akiért imádkozunk. Számomra ezekben a gondolatokban van valami közös: a tudatossággal, fókuszáltsággal és jó szándékkal végzett cselekedet; vagyis a szeretet! Cselekedet, és nem reagálás, reakció! Legtöbbször reagálunk; mindenféle dologra, szóra, jelenetre, tapasztalatra; a reakciónak nincs érzelmi gyökere. Cselekednünk kell; a beteljesületlen szükségletek és vágyak motiválnak minket. Az inger választ vár és, mint ahogy Pavlov kutyája, reagálunk a múltbéli kondicionáltságokból, tanulásunkból, tapasztalásainkból. Ezzel ellentétben a céltudatos cselekedet a tudatosságban gyökeredzik; itt és most – fókuszáltan, iránnyal – mások javára irányítódik az energia. Innen ered a fenti kérdés megválaszolása; mi az a cselekedet, ami mások javára válik…az, amit szeretettel és szabadon teszel; az ilyen cselekedet természeténél fogva számunkra is előnyös…

A helyes cselekedet, jó szándékú cselekedet két összetevőből áll: adás…amit kedvességgel, szeretettel teszel, amit Szvámi Véda gyakran úgy fejez ki, hogy ’finom beszéd’. Amikor saját magunk javára cselekszünk, akkor önzően viselkedünk, idegesek és feszültek leszünk…aminek hatására a beszédünk keménnyé és ’csípőssé’ válik.   

Elmélkedjünk még egy kicsit: ha egyszer megértjük, és a ’mindenki jóságáért’ cselekszünk, akkor természetesen ebbe saját magunk is beletartozunk. Saját magunkkal szemben is kedvesnek és könyörületesnek kell lennünk, de nem így: ’Én akarom’. Sokkal inkább azzal a meggyőződéssel, hogy mindannyian az egység részei vagyunk, egy nagyobb kontextusé. Ennek hatására egyszerűen elfelejtünk úgy gondolkodni, hogy egyedi, különálló lények vagyunk. Rájövünk, hogy a létezés minden formájába beágyazódott szolgák vagyunk, akik azt teszik, ami Mindenkinek jó – mert mindannyian Egyek vagyunk! Egy család, egy nemzet, egy föld, egy emberiség! Az enyém-tiéd kisajátító jellege megszűnik, és létrejön a nyitottság, a szeretet határok nélküli megosztása! Ilyen a helyes cselekedet természete; nem hagy helyet a különállóságnak! Azt is megmutatja, hogy a helyes, előnyös cselekedet hozzájárul a harmonikus és békés élethez.   

Univerzális út ez, és nem csak a saját kis korlátozott, kondicionált lényünket szolgálja. Minden cselekedetben te / mi annak tudatosságát hordozod, hogy egy nagyobb jót szolgálsz; az ilyen cselekedet nem csak a kis ’én’-t, hanem mindenkit felemel, előrevisz a spirituális ösvényen. Úgy is mondhatnánk, hogy nincsenek mások…mivelhogy minden létezőt magába foglalunk! Ezért a helyes cselekedet szeretetet és tiszteletet hoz minden létezőnek!   

A helyes cselekedet gyakorlása spirituális ösvénnyé válik, egy ösvénnyé…a nem ártás ösvényévé, a Jóga ösvényévé! 

Mai világunkban olyan sok félelem van; félelem a szennyezett levegőtől, ételtől; az úton való átkeléstől, a terrorizmustól, az erőszaktól, attól való félelem, hogy az emberi lények hogyan viselkednek egymással. Viszont mindannyian, bárhol is legyünk, gyönyörű világot szeretnénk teremteni, ahol békében és szépségben élünk! A világ nagy tanítói (köztük Szvámi Ráma is) azt mondják: ez a kötelességünk! Hogy az életben a kötelességünket végrehajtsuk, ahhoz az kell, hogy hatékonyan, ügyesen, tudatosan és szeretettel cselekedjünk; hogy az elménkben, testünkben szabadság és szeretet legyen, és ezen keresztül szóljunk minden létezőhöz – ez a helyes cselekedet!