Himalájai Jóga Tradíció

Figyeld a légzésed és élj sokáig
Swami Veda Bharati

A spirituális út bizonyos pontján a csendre való váratlan késztetés jelenik meg; egy belső hullám, ami az elmét az Atman-tudat megőrzésére készteti.
Minden spirituális hagyományban kijelölnek a tanítvány számára egy „csend” időszakot, nem is beszélve azokról a mesterekről, akik az egész életük alatt teljes csendben maradnak.

A hallgatás nem csupán a beszéd hiánya. Az elme teljessége, az elme energiafolyammal való telítődése, amely belülről növekszik. A hallgatás ilyenfajta gyakorlásához útmutatás szükséges, mert ennek a gyakorlatnak is megvan a maga tudománya, amit csak kevesen ismernek.

A megfelelő metodikájú, irányított silence megrekeszti az érzelmeket, hogy ne támadjanak fel, és ne zavarják meg a gyakorlót, előbb könnyekre fakasztva, majd megnevettetve, arra késztetve őket, hogy megszakítsák az elvonulást, és menekülve elhagyják az ashramot, ahogy az az elvonulások 3. napja után sok résztvevővel megtörténik. A vezetett, csendes elvonulás a problémákat a tradíció tudásanyagának keretein belül kezeli.

A silence az öngyógyítás tudományának gyakorlata, még akkor is, ha valakit nem ösztökél erős spirituális késztetés. Figyeld csak meg, hogy mi is a beszéd fizikai értelemben; helyezd a nyitott tenyered az ajkaid elé, és mondj ki néhány mondatot! Észre fogod venni, hogy a beszéd a légzés rendezetlen kitöréseként jelentkezik. A beszéd szaggatott légzés. Ez azt jelenti, hogy amikor beszélünk, akkor az egész belső rendszerünk rángatózik: a tüdők, a szív, a vérnyomás, a köldökcentrum, a rekeszizom (a test legfőbb légzőszerve), nem is beszélve magáról az elméről.
Teljesen érthető tehát, hogy az angol úgy fejezi ki azt, hogy légy csendben: „Őrizd a légzésed! Ne vesztegesd el a légzésed!”